1. Vízibékák (Rana L.)

Széttárva a feneket a férgek elrejtőznek. The Project Gutenberg eBook, A lőcsei fehér asszony (II. rész), by Mór Jókai

Teljes szövegű keresés 1. Vízibékák Rana L. A vízibékáknak máig mintegy faját ismerjük. Keresztben álló, tojásdadalakú szembogaruk van, nyelvük csak elül nőtt oda a száj alapjához, hátul ellenben szabad és itt mélyen bevágott vagy kétcsücskű; ekecsontjukon egy-egy fogcsoport van, dobhártyájuk rendesen szabad, jól látható.

Míg kézujjaik mindig szabadok, addig egyszerű vagy tapadókorongban végződő lábujjaikat mindig jól fejlett úszóhártya köti össze egymással.

A jobbik része a föld alatt van. Florencio, a piaeroa törzsből Vízidisznók és krokodilok nagyobb, anakondák és szósznak való hangyák, valamint gyilkosságok kisebb mennyiségben bár azért ennyi is sok! Az a nagyszájú béka, amelyik egész éjszaka az ágyam alól vitatkozott egy másik, a kunyhón kívül táborozó békával, szerencsére nyomtalanul eltűnt, feleselő brekegése azonban még mindig ott kísértett a fülemben. Szerencsére a zuhanyozófülkében ezúttal nem találtam hívatlan vendéget — a zuhanyrózsán tekergő zöld kígyó nem számított annak.

Dél-Amerika déli részének és Ausztrália legnagyobb részének, Új-Zélandnak és a Csendes-óceán apróbb szigeteinek kivételével, a vízibékák az egész földön el vannak terjedve. A legtöbbnek az életmódja olyan, mint a mi kecskebékánké, mely a víztől sohasem távozik el messzire, vagy mint a mi gyepibékánké, amely már jobban hozzászokott a szárazföldön széttárva a feneket a férgek elrejtőznek tartozkodáshoz, de vannak ásó és bizonyos értelemben fára kapaszkodó vízibékák is.

Az ásó fajokat lábközepük jól fejlett gumójáról lehet megismerni, amely gyakran ásóalakúan kiszélesedett, széle éles és kiváló ásószerszám.

A NAGYSZERŰ BEVONULÁS.

Az ebbe a nemzetségbe tartozó kúszó békák ujjai kivételesen tapadókorongban végződnek, de viszont nem minden vízibéka kúszó béka is, amelynek erősebben vagy gyengébben fejlett tapadókorongjai vannak. Míg a legtöbb faj a vízben alakul át s átmegy az ebihal állapoton, addig a Salamon-szigeteken élő Rana opisthodon Blgr.

E faj fiataljának, amikor kibújik a petéből, már nincsen farka, nincsenek kopoltyúi, de hasán mindkét széttárva a feneket a férgek elrejtőznek több szabályos redője van, amelyek nyilvánvalóan a lélekzőszerv maradványainak tekintendők. Boettger Oszkár-nak a németországi fajok megkülönböztetéséről mondott megjegyzései teljesen ráillenek a magyarországi fajokra is, annál is inkább, mert nálunk is ugyanaz az öt faj fordul elő.

Erre vonatkozólag megjegyezhetem, hogy ezt teljesen elrejtett, kívülről nem látható dobhártyája, merőleges állású, életében tojásdadalakú szembogara, meglehetősen kerek, hátul csak egészen gyengén kivágott nyelve és különösen az különbözteti meg a valódi békáktól, hogy nagy sarokgumója, amely a valódi békák meghatározásában rendkívül fontos szerepet játszik, lencsealakúan előugrik, széle késszerűen éles, barnaszínű.

  • The Project Gutenberg eBook of A kis királyok (1. rész) by Mór Jókai
  • A diftéria saprophytes paraziták kórokozói
  • A betegségek gyógyításánál a legfontosabb mindig, hogy a beteg madarat felismerjük, illetve megelőzzük a betegséget.
  • Meghíznak a férgek
  • A férgek első jele
  • Kerekféreg tünetek kezelése

Mind az ötnek a combja ehető, azonban igazán jó íze csak a gyepi békáénak, tehát egy barnáénak van. Elegendő egy tekintet a hátulsó combok színére és rajzolatára és ezt elsősorban azok az ínyencek jegyezhetnék meg, akik maguk fogják az ebédre való békáthogy bizonyossággal eldönthessük, az illető béka az említett két csoport melyikébe tartozik.

The Project Gutenberg eBook, A lőcsei fehér asszony (II. rész), by Mór Jókai

A zöldek csoportjába tartozó fajoknak, a kecskebékának Rana esculenta és változatának, a tavi békának var. A gyepi béka petecsomója. Erdei béka Rana agilis Thos. Mocsári béka Rana arvalis Nilss.

széttárva a feneket a férgek elrejtőznek

Kétes esetekben még mindenek előtt a megnyúlt, elől kihegyesedett orra, és különösen az úszóhártyák alakjára és nagyságára kell ügyelnünk. A zöldek úszóhártyája vastag és teljes, vagyis olyan erősen fejlett, hogy az ujjakat azok hegyéig összeköti, ahogyan a valódi vízi állatoknak dukál, melyek közé számítjuk a mi éjjeli zöld énekeseinket is.

Mikor Andrássy Miklós ezt a szót kiejté a száján, Zsófia csak szótlanul bámult rá egy ideig, mint a ki delelő napfényről föld alatti sötét pinczeboltba lép be. Rá nézve ez egy olyan sötétséggel teljes világ volt, a miben nem tudott semmit megkülömböztetni. Más asszonyok, a kiknek a szeme megszokta már azt, nagyon is jól tudnak látni a gyanakodás homályában; de ő előtte mind ez névtelen eszme volt. Egy férj, a ki a feleségén kivül más nőt szeret!

Tegyük még hozzá, hogy a hímnek az alsó állkapcsa mellett és alatt s ezzel párhuzamosan mindkét oldalt egy-egy hosszanti hasítéka van, melyből kis fogó segítségével könnyen ki lehet húzni egy sötét hangzacskó részeit, s akkor legalább három paraziták paraziták jelei ismertetőjegyünk lesz, melyre támaszkodva sohasem lehetünk kétségben, hogy az előttünk levő névtelen béka a két csoport melyikébe tartozik.

A barnák egyikének sincsenek külső hanghólyag-nyílásai. A lágyéktájék és a hátulsó combok márványozása mindig többé-kevésbbé élénksárga színt zár be.

A tavi béka termetesebb és nagyobb, mint a törzsalak. Sarokgumója kicsiny, megnyúlt, gyengén kiemelkedő, hossza 2—4 mm-re rúg olyan példányokon, melyeknek belső ujja 9—12 mm hosszú. Lágyékán és combján fehér vagy fehéreszöld szín mutatkozik, ellenben sárga egyáltalában nem.

Mint már említettük, mindegyik barnának nem tökéletes, kétharmad vagy háromnegyed úszóhártyája van, hímjeiknek nincsen külső hangzacskórése, fülük táján nagy, nagyon feltűnő fekete foltjuk van, és különösen könnyen felismerhetők arról, hogy combjuk nem fekete-sárgán vagy fekete-fehéren foltozott és márványozott. Ezzel száz békából 80—et, sőt valószínűleg még többet egy csapásra megismertünk és különválasztottunk. A továbbiakban válasszuk ki a különösen hosszúlábú és hegyesorrú darabokat, melyeket gyengéd testalkat és nem foltos has jellemez, és amelyek menekülési kísérleteik közben valósággal elképpesztő ugrótehetségről tesznek bizonyságot.

Ha ezenkívül, ami a legfontosabb és döntő mozzanat, feltűnően kiálló ízületi gumóik vannak kéz- és lábujjaik alsó oldalán, megismertük a ritka erdei békát.

1. Vízibékák (Rana L.)

Németországban természetesen nem fog gyakran a kezünkbe kerülni. Ezek után már csak pár ismeretlen alak marad hátra, melyeknek kissé vagy szembetűnően hegyes az orra, hasa pedig egészen folt nélkül való.

Ezeknél arra kell ügyelni, hogy sarokgumójuk ásóalakú és olyan-e, mint a kecskebékáé, azaz hosszabb-e, mint a hozzája símuló első ujj fele, hogy tökéletlen-e az úszóhártyája, hogy kétharmad úszóhártya-e, hogy gyengék-e az ízületi gumók az ujjaik alsó oldalán, hogy a hátoldal hosszanti mirígyduzzanata erősen kiugró-e, és hogy lényegesen világosabb színű-e a környezeténél?

A pontaligeti park hires, nevezetesen a kertészet kedvelői előtt. Terjedelme hatszáz hold, s évenkinti gondozása belekerül harminczezer forintba. Ha a sok mihaszna fák helyett répát, kukoriczát termesztenének rajta, ugyanannyit kellene neki jövedelmezni. Akkor lett alapítva, a mikor az ákáczot meg a platánt Európában nagy pénzen fizették, s az amerikai dióhoz meg épen csak úgy juthatott valaki, ha lopott belőle. A kertész-szenvedély ezt megengedi.

Mindezek a mocsári béka bélyegei, amelynek azonkívül gyakran széles, világos sávja van végig a háta közepén. Oken azt mondja ugyan, hogy az ember azt hihetné, a bolondok házába került, ha békák által lakott tó közelébe téved, én azonban azt hiszem, hogy hangjuk, énekük éppen úgy hozzátartozik a tavaszi éjszakához, mint a fülemile dala.

Papagájok betegségei

Határtalan vidámság nyilatkozik meg az egyszerű hangokban, sőt valóságos harmónia is, bármennyire érdeseknek is látszódjanak az egyes hangok. Kecskebéka Rana esculenta L. A mi kecskebékánk a vízi békák legjellemzőbb képviselője. Felső oldalának tetszetős zöld vagy világosbarna alapszínét fekete vagy sötétbarna, néha sárgásszegélyű foltok tarkázzák, és rendesen három sárgás- vagy zöldesfehér hosszanti sáv húzódik rajta végig, egy a hátgerinc felett, egy-egy pedig a tözs két oldalán, a szem hátulsó szélétől hátrafelé haladó hosszanti mirigyes redő felett.

Hasoldala fehér vagy gyengén sárgás, combjai feketén és sárgán márványozottak. A színezet a peterakás után a legfrissebb, később hol haloványabb, hol sötétebb, többé-kevésbbé barnába vagy szürkébe játszó, s néha egyik vagy a másik rajzolat az uralkodó, mert a hosszanti sávok hol jobban, hol kevésbbé élesek.

A PONTALIGETI PARK SZIGETE.

A nagy szemek élénk aranysárga gyűrűbe vannak foglalva, s okosan és elevenen néznek a távolba. A hím legtöbbnyire kisebb a nősténynél, gyakran majdnem egyszínű világos sárgászöld vagy csak hátul elmosódottan barnafoltos, nagy hanghólyagjai világos kékesszürkék.

Egyik változata, a var. Az alfaj színezete gyakran szép zöld foltok nélkül, vagy pedig bronzbarna, mely szín két sötét hosszsávot alkot a hát világos sávjai közt, és ugyanilyet formál az oldalakon is, jobbról-balról egyet-egyet. A kecskebéka észak felé felhatol Svédország déli és Oroszország nyugati részéig, de nem él Norvégiában, Észak-Oroszországban, Skóciában és Irországban. Ahol előfordul, ott tekintélyes mennyiségben található, mintha szeretné a társas életet, a valóságban pedig azért, mert olyan rohamosan és tömegesen szaporodik, hogy ahol csak egyetlen pár is megtelepszik valamely tóban, az csakhamar hemzseg az utódoktól.

Ámbár széttárva a feneket a férgek elrejtőznek véve igénytelen, mégis támaszt bizonyos követelményeket az iránt a víz iránt, amelyben megtelepszik. Kevés vízből hiányzik, de nagyobb tömegben csak az olyanban tanyázik, melyeknek partjait magas fű vagy káka és sás borítja, avagy amelyeknek közepét úszónövények lepik el. Legkedveltebb tanyái a bokrokkal benőtt partú apró tavak, melyek tükrén vízirózsa levelei terülnek el, árkok, melyekben legalább az év nagyobb részében van víz, azon kívül mocsarak, lápok és ingoványok.

Az ilyen vidékeken nagyon is észrevehető, és pedig nemcsak szemmel, hanem füllel is. Mint a meleg kedvelője iparkodik kihasználni minden napsugarat, azért nappal rendszeresen feljár a felszínre, ahol csak a fejét dugva ki a vízből és hatalmas úszólábait szétterpesztve egy helyben pihen, vagy ami kényelmesebb neki, valamely vízi növény széles levelén, úszó fadarabon, a part iszapjából kiálló vagy valami ehhez hasonló helyen üldögélve átadja magát a sütkérezés gyönyöreinek.

széttárva a feneket a férgek elrejtőznek

Ha nem zavarják, fel napig is elmarad ebben a helyzetben mozdulatlanul, ha azonban megzavarják vagy pedig kedvére való parazita kezelés asztma kezelésére kínálkozik neki, hatalmas, méteres ugrással veti magát a vízbe, hatalmas lökésekkel úszik a felszín és a fenék között, első esetben gyengén rézsútos vonalban lefelé és végre belefúródik az iszapba, hogy elrejtőzzék.

De e közben, mint Bruhin megfigyelte, az a baleset érheti, hogy kinyujtott elülső lábait betolja valamely kagyló széttárt héjai közé, s ekkor nagyon szorult helyzetbe jut, mert a legcsekélyebb érintésre is nagyon érzékeny kagyló azonnal összecsukja a teknőjét és ugyancsak megkínozza a magán segíteni nem tudó atyafit; általában azonban az iszap jól megvédi a békát az őt megijesztő békebontó elől, mert teljesen eltakarja annak a szeme elől.

De a mi barátunk sohasem tartózkodik tovább a vendégszerető mélységben, mint amennyi feltétlenül szükségesnek látszik előtte, mert rövid megfontolás után ismét felemelkedik, a felszín felé úszik, fejét kidugja a vízből, világos szemeivel élénken körültekintget és megkísérli ismét elfoglalni előbbeni helyzetét. Ha az est közelget vagy eső után lehül a levegő, összegyülekezik a tó egész lakossága, legszívesebben bizonyos távolságra a parttól a növények közt és megkezdi említett zenei produkcióját.

Így tart ez április közepétől október közepéig, legkésőbben a végéig, nálunk addig az időpontig, amely kényszeríti, hogy a vizek mélyében az iszapban vagy valamely üregben keressen menedéket télire. Bár a kecskebéka mozdulataiban erő és ügyesség nyilvánul meg, szellemi tehetségei tekintetében, a legtöbb búvár nézete szerint, elmarad a közönséges varangy mögött.

Hevessége és falánksága olyan nagy, hogy a rá egyébként annyira jellemző félénkségről nem ritkán egészen megfeledkezik. A szárazon legtöbb rokonához hasonlatosan, csak ugrándozva halad tova, igen nagyokat tud ugrani és ugrásait meglepő ügyességgel tudja szabályozni.

  • The Project Gutenberg eBook of A lőcsei fehér asszony (II. rész), by Mór Jókai
  • Mutatják az emberi parazitákat
  • А кто-нибудь спрашивал мнение Наи.
  • Hogyan kezelik az emberben a férgeket
  • Milyen paraziták milyen szagúak
  • Férgek ellen adott

A vízben pusztán hátulsó lábai segítségével nagy gyorsasággal úszik, kivált ha némi mélységben mozog, mert magán a felszínen csak széttárva a feneket a férgek elrejtőznek kényelmesen evez. De hatalmas lökéssel még a vízből is meglehetősen magasra ki tud ugrani, akár hogy a felette elrepülő rovart elkapja, akár hogy valami magasabban fekvő pihenőhelyet elérjen.

Ő is a körülmények szerint igazodik és ezekhez szabja viselkedését. Ahol senki sem zavarja, végül olyan bizalmassá válik, hogy a feléje közeledő embert lépésnyire is bevárja, mielőtt hatalmas szökkenéssel a vízbe menekülne.

Ahol ellenben üldözik, ott már messziről elmenekül, s még akkor is a víz alá bukik, ha kisebb tó közepén pihenve meglátja a parton közeledő, jól ismert ellenségét. A vénebb példányok mindig óvatosabbak a fiatalabbaknál, s éppen úgy, mint a tapasztalt emlősök és madarak, figyelmeztetői lesznek a fiataloknak, melyek legalább annyira okosak, hogy belátják, az a legjobb nekik, ha követik fajuk bölcseit. Azoktól az állatoktól is nagyon óvakodnak, melyek veszélyesek lehetnek rájuk nézve.

A gólyák által rendszeresen látogatott tavakban e madár megjelenésére éppen úgy menekülnek, mint az ember láttára.

A KIS KIRÁLYOK

Prédájukat nem ritkán bizonyos furfangossággal szerzik meg: meglesik, mint valami ragadozó állat, úszva alája lopódzanak és hirtelen rátörnek. A fogságban eleinte nagyon féktelen, kurrog, dörmög és őrült módjára ugrál, azonban különösen ha a vízen kívül tartják, idővel megtanulja méltányolni a lisztkukacos edényt és lassanként annyira hozzászokik ápolójához, hogy elveszi tőle a nyujtott táplálékot, és ha nem eresztik utána azonnal, erős lökésekkel iparkodik menekülni az őt tartó kézből.

Meg is engedi fogni magát és anélkül, hogy tabletták férgek listája és ára iparkodna, hordozni lehet a kézben, s végre még ahhoz is hozzászokik, hogy az eleven táplálék helyett elébe dobott pótló eleségnek a morzsáit felszedegesse. Gredler megfigyelése szerint különösen meglepően nagy benne az irigység, amely elfogja akkor, ha fajtársait enni látja.

Hogy mennyire megszelidíthető, annak fényes bizonyítéka Sárffy J. A kecskebékát nagyságához képest kiváló ragadozónak nevezhetjük. Csak a magafogott és élő zsákmányt eszi meg, ami nem mozog előtte, az nem ingerli ugrásra. Míg a közeledő ember elől megrettenve menekül, addig a nyugodtan ülő horgásszal nem törődik mindaddig, míg az ki nem rántja a horgát.

Ez nem figyelmetlenség, hanem a felismerőtehetség gyengesége, ami nem csekélyebb fokban megállapítható még jóval magasabbrendű állatokon is. Pihenőhelyéről figyelemmel kísér mindent, ami körülötte történik. Mintha lesen volna, amint préda közeledik feléje, ráugrik, kiveti nyelvét és lenyeli a zsákmányt.

széttárva a feneket a férgek elrejtőznek

Főtápláléka rendesen rovarok, Gredler megfigyelése szerint fullánkosok is, mint pl. Ellenben a haltenyésztők haragosan és irgalom nélkül üldözik, mert nemcsak azzal vádolják, hogy a fiatal halivadék közt végez nagy pusztítást, hanem még mással is.

A hím békákra különösen azért haragszanak, mert a tavi pontyokkal gyakran párzási kísérleteket végeznek, miközben ledörzsölik a pikkelyeiket és a halakat ezzel elértéktelenítik ezzel különben megvádolják a közönséges varangyot is. Azonban az újabb vizsgálatokból kiderült, hogy a kecskebéka mint halrabló csak igen kis mértékben jön számításba. Ellenben a kisebb kecskebékákkal, és különösen a gyepi békával szemben sokkal kevésbbé kíméletes.

Lábjegyzetek.

Ami mozgolódik előtte, s amit el tud fogni és meg tud enni, azt nagyon szívesen veszi, bármekkora legyen is a falat. Nitsche említ egy esetet, amelyben egy kecskebéka egy fiatal, már tollas barázdabillegetőt fogott és azt még akkor sem eresztette el, amikor zsákmányával egyetemben alkoholba került. A kecskebékának már említett nemi megtévelyedései néha jelentékenyebb károkat okozhatnak tavi halászatunknak, mint amennyit ennek a békának ragadozó vágya és falánksága valaha is okozhatna.

Kétségbe nem vonható adataink vannak arról, hogy nagyon érzékeny károkat okozhat a pontyos tavakban. Nordmann földesúr, akinek nevezetes tógazdasága volt Altenburg közelében, miként Schlegel közli, és tavaszán tapasztalta ezt, midőn az állandó rossz idő miatt csak április vége és május eleje felé lehetett lehalászni a teleltetőket.

Az egyik tóban körülbelül vödör félfontos ponty telelt ki. Pár nappal a halászat előtt egy paraszt azt beszélte a földesúrnak, hogy az egyik tóban egyszer egy olyan halat látott úszni, amely akárhogyan erőlködött is, nem tudott szabadulni attól a békától, amely a hátán gubbaszkodott. Nordmann nem hitt a beszédnek, de a halászat során nem kis álmélkodására kiderült, hogy a paraszt nagyon is igazat mondott.